Életrajz

1913

Robert Capa 1913. október 22- én Budapesten született Friedmann Endre néven, Berkovits Henrietta Julianna és Friedmann Dávid második gyermekeként. A polgári zsidó család első gyermeke László 1911-ben, míg a harmadik, Kornél 1918-ban jött a világra.

Ismeretlen fotográfus: Friedmann Endre Ernő babafotója, Budapest, Magyarország, 1913

© Collection Capa/Magnum Photos

1913

1923

A hatéves Friedmann Endrét 1919 szeptemberében iratták be szülei a Deák téri evangélikus elemi iskolába. A négy elemi elvégzése után az izrealita hitközség gimnáziumában került, de még abban az évben, azaz 1923-ban a Madách Imre Gimnázium tanulója lett. Kamaszként, 1929 körül csatlakozott Kassák Lajos baloldali-progresszív köréhez és újságírónak készült.

A budapesti Madách Imre Főgimnázium, 1930-36 k.

© Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény
1923

1928

1916 és 1945 között a Dorottya utca 8. legfelső emeletén működött Pécsi József fotóművész legendás hírű műterme és magániskolája. Besnyő Éva, akivel egy házban laktak 1928-tól járt oda, ahol aztán Friedmann Endre is megfordul. A képzésben még számos nő is tanulta a mesterséget. Kati Horna – akkor még Deutsch Kati – és Ata Kandó (született Görög Etelka) is Pécsi-tanítvány volt. Friedmann Endrét, a későbbi Robert Capát mindhárman ismerték, és életútjuk keresztezte is egymást a későbbiek során. Mindannyian baloldaliak voltak, Kassák Lajos Munka-körébe jártak és a kortárs művészeti tendenciák érdekelték őket és később világhírű fényképészekké váltak.

A Pécsi József műterem levelezőlapjának terve, hátoldal

© Kincses Károly gyűjteménye
1928

1930

Friedmann Endre egy baloldali tüntetésen való részvétel miatt 1931-ben kénytelen volt elhagyni Magyarországot. Berlinbe ment, ahol a Német Politikai Főiskolán (Deutsche Hochschule für Politik) tanult újságírást és a Dephot (Deutscher Photodienst) fotóügynökségnél dolgozott. Hitler hatalomra kerülése miatt 1933-ban el kellett hagynia Németországot, és egy féléves bécsi tartózkodás után tért haza Budapestre, ahol felvette a kapcsolatot baloldali barátaival. Fényképészként dolgozott, és gyakran bejárt Pécsi József műtermébe is.

Eiser M.: A rendőrség szétkergeti a tüntető munkásokat, Budapest, 1930. szeptember 1.

© Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Képtára
1930

1933

1933-ban Friedmann Endreként érkezett Párizsba, ahol aztán kezdetben az André Friedmann nevet használta. Egy évvel később ismerkedett meg Gerta Pohoryllével, és közösen döntöttek művésznevek felvétele mellett: így lettek Gerda Taro és Robert Capa. Capa esetében az új identitás felépítésének csak egyik eleme volt a névváltoztatás: a kitalált amerikai fotográfus jól fésült úriember volt, így aztán Endre levágatta a haját, és elkezdett öltönyt hordani.

Ismeretlen fotográfus: André Friedmann Robert Capa, 1933 k.

© Collection Capa/Magnum Photos

1933

1935

1935-ben egy rövid ideig még André Fridmann néven dolgozott fényképészként az Agence Centrale fotóügynökségnél. Ekkor ismerte meg David „Chim” Seymourt, és kötöttek életrehalálra szóló barátságot. A barátok köre hamarosan Henri Cartier-Bressonnal bővült. A Dephot ügynökség megbízásából ebben az évben utazott először Spanyolországba, és hírességekről készített képriportokat, amelyek meg is jelentek a Vu-ben és a Berliner Illustrirte címlapján.
Vu magazin, n°441 különkiadás, 1936 augusztus 29.
1935

1936

Robert Capa, Gerda Taro és David „Chim” Seymour a spanyol polgárháborúban debütáltak haditudósítóként. A fotóriporteri munka iránti elkötelezettségük és baloldali ideológiai beállítottságuk arra késztette a három barátot, hogy a háború különböző frontjain fényképezőgépeikkel harcoljanak az Európában egyre erősödő fasizmus ellen. A katalán propagandabizottság, a Comissariat de Propaganda által akkreditált fotósok munkái különbözô nemzetközi kiadványokban jelentek meg.

Hans Namuth, Georg Reisner: Menekültek Cerro Muriano faluból a córdobai fronton, Spanyolország, 1936

© 1991 Hans Namuth Estate, Courtesy Center for Creative Photography

1936

1936

A milicista halála című fotó megrendezettségének kérdésében időről időre fellángoló vita az előkerült rádióinterjúban elmondott történet alapján akár nyugvópontra is kerülhet, amennyiben tényként tudjuk kezelni. A fotó először a VU 445-ös számában, 1936. szeptember 23-án jelent meg. A fotóriport átfutó címe La Guerre Civile en Espagne (Polgárháború Spanyolországban). Ekkor még nem a későbbiekben ismertté vált képcím – A milicista halála – tartozik a fotóhoz, amely egy magányos áldozatban jelenít meg minden polgárháborúban odaveszett katonát.

A milicista halála. Espejo közelében, córdobai front, Spanyolország, 1936. szeptember eleje

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

1936

1937

A spanyol polgárháborút komoly nemzetközi érdeklődés övezte a hírek és kreatív anyagok készítői körében egyaránt, akik mindannyian fel kívánták hívni a figyelmet a fasiszta és lojalista erôk közötti összecsapások kegyetlenségeire. Az eseményeket megörökítő egyik nagyszerű dokumentumfilmet Joris Ivens készítette, míg a narráció szövegét Ernest Hemingway és John Dos Passos írták és olvasták fel.

A spanyol föld, 1937 Ez a dokumentumfilm háborús felvételeket és a vidéki spanyol életet mutatja be a spanyol köztársasági kormánynak a Francisco Franco tábornok vezette, a náci Németország és a fasiszta Olaszország által támogatott jobboldali erők lázadása elleni küzdelmét.

© Nemzeti Levéltár és Irattár – Amerikai Egyesült Államok

1937

1937

Gerda Taro 1937. július 25-én a köztársaságiak parancsnokának határozott utasítása ellenére életveszélyes helyzetekben tudósított a brunete-i csatáról. Amikor végképp átláthatatlanná váltak az események, akkor döntöttek úgy kísérőjével, hogy visszatérnek Madridba. Egy sebesülteket szállító autó fellépőjén állt, amikor hirtelen egy köztársasági tank jelent meg, és nekik ütközött. Gerda súlyos sérüléseket szenvedett, és másnap meghalt. Capa ekkor Párizsban volt elkészült képeik eladása miatt. Felfoghatatlan veszteség érte.

Dr. Kiszely János magyar önkéntes orvos, aki – minden valószínűség szerint – a súlyosan sérült, vérző Gerda Tarót ápolja.A fotó hátoldalán: „Brunete Front, 1937. június (Torrelodonesben) Mrs. Frank Capa”

© John Kiszely, az orvos fiának jóvoltából

1937

1938

A Mexikói bőrönd három kis kartondoboz, összesen négyezer-ötszáz 35 mm-es negatívval a spanyol polgárháborúból. A negatívokat elveszettnek hitték, miután a németek 1940-es párizsi bevonulása okozta káoszban kézről kézre adták, hogy biztonságban legyenek. New Yorkba az International Center of Photography gyűjteményébe 2007 decemberének végén érkezett meg a mintegy fél évszázadon át mindenki elől rejtőző páratlan kincs.

Robert Capa: A Marineros, Rio Segre, Aragónia frontja, Fraga közelében, Spanyolországban, negatívokról készült kontaktnyomat. 1938. november 7.

© International Center of Photography/Magnum Photos
1938

1938

Robert Capa spanyol polgárháborúban készített képeiből még 1938-ban készült kiállítás a New York-i New School for Social Research egyetemen, ahol ezidőben a fotográfiai képzést Berenice Abbott vezette. Az iskola egyik galériájában mintegy 200 fotográfia került bemutatásra, melyek az iskola tavaszi kurzuskatalógusa szerint egyszerre engedtek bepillantást az akkori spanyol vidék és város lakosainak életébe, valamint a frontvonal lövészárkaiba.

Ismeretlen fotográfus: Robert és Cornell Capa édesanyja, Julia Friedmann a New School for Social Research „Life in the Making” [Tetten ért élet] című kiállításán, New York, USA, 1938

© International Center of Photography/Magnum Photos
1938

1938

Az André Kertész tervezte, Death in the Making (A tetten ért halál) című, 1938 elején megjelenő kötet megrendítő tiszteletadás „Gerda Tarónak, aki egy évet töltött a spanyol fronton, és nem jött onnan vissza”. A fotók és az azokat kísérő szövegek a háború borzalmait mutatják meg, ezt az Európában szokatlan brutalitással járó és rengeteg civil áldozatot követelő konfliktust. A korabeli sajtómegjelenésekben ezek azok a fotók, amelyek emberközelbe hozzák a tragikus történéseket. A könyv tematikus egységekbe rendezett fotói a hozzájuk szerkesztett Robert Capa szövegekkel történetet-történelmet mesélnek, amelynek részesei a harcoló katonák, az otthonukat vesztett családok, az egyedül maradt nők, a romok között játszó gyermekek.

Robert Capa: Death in the Making című, 1938-ban megjelent kötetének magyar nyelvű reprint kiadása, borító

© Park Könyvkiadó, 2021

1938

1938

A nagyobb presztízst és jobb üzleti kilátásokat nyújtó filmek iránti növekvő igényre reagálva Capa és Taro híradófilmek forgatására kért megbízást, hogy a Time Inc. francia leányvállalata (The March of Times) számára tudósítsanak a második kínai–japán háborúról. Taro korai halála után Capa elvállalta a LIFE megbízását, és végül is egy kis filmes stábhoz csatlakozott, amelyet Joris Ivens rendező és John Fernhout operatőr – Besnyő Éva akkori férje – vezetett, és 1938-ban elkészítették A 400 millió című dokumentumfilmet.

Ismeretlen fotográfus: Robert Capa Joris Ivensszel (svájcisapkában) és John Fernhouttal (térdelve) A 400 millió című film forgatásán. Hankou, Kína, 1938. április

© International Center of Photography/Magnum Photos

1938

1938

Bár a nacionalista kormány korlátozása miatt Capa nem tudta közelről megörökíteni a kínai nemzet születését övező eseményeket, mégis itt született életművének néhány kiemelkedô darabja. Ekkor kezdett el kísérletezni a színes fényképezéssel is, amely a háború utáni karrierjének és magazinmegjelenéseinek szerves részévé vált.

LIFE magazin, 1938. október 17.
1938

1939

1939 októberében New Yorkba hajózott édesanyjához és testvéréhez. Európában a fasizmus térnyerésével ebben az időszakban már egyre nehezebb volt a baloldali zsidó származásúak helyzete. Az USA hadba lépésével ellenséges ország állampolgárának minősült, igy ott is nehézségei támadtak. Nem hagyhatta el New York tíz mérföldes körzetét, és nem fényképezhetett nyilvános helyen.

Eileen Darby: Robert Capa, Julia Capa és Cornell Capa, New York, USA, 1940

© Robert Capa and Cornell Capa Archive
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
1939

1940

1940-ben Capa amerikai vízuma lejárt volna, és hogy ne kelljen elhagynia az országot, névházasságot kötött Toni Sorellel. A házasság legalizálásához azonban el kellett hagynia az országot hat hónapra, így a LIFE megbízásából Mexikóba ment, ahol a választási kampányt és az elnökválasztást fotózta. Ekkor találkozott újra a budapesti években megismert, szintén Pécsi József tanítvánnyal, Deutsch Katival, akihez egy mindmáig fel nem tárt és tisztázott érzelmi kapcsolat fűzte.

Ismeretlen fotográfus: Robert Capa egy mexikói bikaviadal-arénában. 1940

© Collection Capa/Magnum Photos
1940

1941

Capa és Hemingway a spanyol polgárháborúban találkoztak. Barátság alakult ki közöttük, Hemingway örömmel vette fel a mentor szerepét a fotós életében. Capa később megvallotta, hogy „apjaként tekintett Hemingwayre”. A polgárháború befejezése után egy évvel Capa egy kacsa- és fácánvadászaton fényképezte az írót, feleségét és barátaikat, Gary Cooper színészt, Hemingway életre szóló barátját (LIFE, 1941. november 24.).

Ernest Hemingway és fia, Gregory pihenés közben fácánvadászat közben, Sun Valley, Idaho, Amerikai Egyesült Államok, 1941. október

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 
1941

1941

1941-ben Diana Forbes-Robertson íróval közösen készített könyvet The Battle of Waterloo Road címmel. A kötethez fényképezte London háborús mindennapjait, a civil lakosság életét, a német légitámadások következményeit.

Kilátás törött ablakokon keresztül egy bombázás utáni utcára. London, Anglia, 1941

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
1941

1943

1943 márciusától akkreditált haditódósító az amerikai hadsereg kötelékében és részt vesz a sikeres észak-afrikai és szicíliai hadműveletekben. A szövetségesekkel együtt érkezik a felszabadított Nápolyba.

George Rodger: Robert Capa fotós Nápoly városának az amerikai csapatok általi felszabadításakor. Campanie, Nápoly, Olaszország, 1943

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

1943

1944

A partraszállás napján, 1944. június 6-án részt vett a Szövetségesek által végrehajtott hadműveletben, és az első amerikai csapatokkal szállt partra Normandiában. Életveszélyben örökítette meg a történelmi pillanatokat, és bár több tekercs filmet fényképezett el, mindössze A Káprázatos Tizenegy (The Magnificent Eleven) maradt meg. Steven Spielberget ezek a képek inspirálták a Ryan közlegény megmentése című film nyitó képsorainál.

Ismeretlen fotográfus: Robert Capa fotós egy rombolón a francia tengerpartra érkezô hajók partraszállása és Franciaország felszabadítása során. 1944. június 6.

© International Center of Photography/Magnum Photos
1944

1944

Capa lencsevégre kapta a második világháború végének kegyetlen momentumát: azt, ahogy a felszabadulás örömmámorával egy időben az elnyomás alatt német katonákkal kapcsolatba kerülő nőket – az ún. „vízszintes kollaboránsokat” – nyilvánosan meghurcolta és megszégyenítette a gyűlölködő tömeg.

Robert Capa: A leborotvált hajú nőt, akinek német katonától született gyereke, a város népe gúnyolódva űzi végig az utcákon. Chartres, Franciaország, 1944. augusztus 16.

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 
1944

1944. június 6.

A később megjelent életrajzi vonatkozású kötet a Kissé elmosódva címet kapta a normandiai partraszállásról a Life magazinban 1944. június 19-én egyik fotó képaláírására utalva: „az izgalom hevében Capa gépe elmozdult, és a kép elmosódott lett”. A kötetben leírtak szerint viszont a következô történt: a katonai futárnak átadott filmek június 7-én estére érkeztek meg a LIFE londoni irodájába, ahol az exponált filmek előhívása után a sietség miatt a szárításnál megolvadt az emulzió. Így a számos felvételbôl csak ‘A csodálatos tizenegy’ (The Magnificent Eleven) néven ismertté vált – és valójában tíz képbôl álló – sorozat maradt meg, amelynek örökre a világ leghíresebb háborús fényképei között van a helye.

A D-napon az Omaha partszakaszon partra szálló amerikai csapatok. Colleville-sur-Mer közelében, Normandia, Franciaország, 1944. június 6.

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1944. június 6.

1945

Ingrid Bergman és Robert Capa 1945 júniusában találkozott a párizsi Ritz Hotelben, amikor a színésznő Európába látogatott, hogy az amerikai csapatokat szórakoztassa. Flörtjükből szenvedélyes viszony lett, amely Alfred Hitchcock Hátsó ablak című filmjének alapjául szolgált. Bergmant magával ragadta Capa sármja és szabad szelleme, beleszeretett a fotóriporterbe, és még arra is hajlandó volt, hogy elváljon akkori férjétől, de Capa „nem volt az a házasodó típus”. Bár Capa még Hollywoodba is követte Bergmant, hogy filmes karriertörekvéseit beváltsa, végül csalódottan távozott, és kapcsolatuk véget ért.

Ismeretlen fotográfus: Ingrid Bergman színésznő és Robert Capa fotós (helyszín és időpont ismeretlen)

© Courtesy Carl Goodwin
© Collection Capa/Magnum Photos

1945

1947

A második világháború után két évvel, 1947-ben Robert Capa javaslatára Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David „Chim” Seymour megalapították a Magnum Photos fotóügynökséget a New York-i Museum of Modern Art épületében. Egyes visszaemlékezések szerint a nevet – amely latinul nagyot jelent, de a nagy üveg pezsgőre vagy a kézifegyverre is utalhat – szintén Robert Capa javasolta, és egyhangúlag elfogadták. A Magnum Photos Inc. volt az elsô ügynökség, amelyet független fotósok csoportja szövetkezet módjára alapított, ahol minden tag egyenlő jogú részvényes. Az volt az elképzelés, hogy egy új típusú ügynökséget hozzanak létre, amely mentes a magazinújságírás nyomásától, lehetővé téve a fotográfusok számára, hogy maguk döntsék el, milyen projekteken és mennyi ideig dolgoznak, valamint hogy a szerzői jogot a képek szerzői birtokolják és nem a magazinok, amelyek megbízást adtak vagy az alkotásokat megjelentették. A nemzetközi ügynökség New York-i és párizsi irodákkal működött, a tagok pedig felosztották egymás között a világot tudósítási egységekre. A Magnum inkább egy kísérlet, mint egy jól átgondolt üzleti stratégiával rendelkező, professzionálisan működtetett vállalkozás volt, és az első éveket a kemény munkának, a szerencsének, a barátok segítségének és a képek minőségének köszönhetően élte túl.

A Magnum Photos ügynökség alapító okirata, New York állam nyilvántartási hatósága, 1947. május 27.

© Magnum Group/Magnum Photos

1947

1947

A háború után megkapott amerikai állampolgársággal 1947-ben a Szovjetunióba utazott, John Steinbecket kísérte. Az utazás három hónapja alatt több ezer felvételt készített az orosz mindennapokról a hidegháború időszakában. Ezt követően 1948-ban megjelent a John Steinbeck: A Russian Journal with photographs by Robert Capa (Viking Press) címû kötet. Visszatértük után a Herald Tribune szervezett egy konferenciát, amelyen Capa ezt mondta előadásában: „Nem tudjuk, ki kezdte ezt a gonosz és őrült játékot az esztelen vádaskodásokkal és kíméletlen egymást ostorozással. De ez nem is érdekes. A fontos csak az, hogy ki fogja megállítani. Tapasztalataink szerint az orosz nép ugyanazt akarja, mint a mi népünk, élelmet, hajlékot, biztonságot, azt a lehetőséget, hogy békében nevelhessék fel gyermekeiket. És ez az, ami valóban fontos. Ennyi az egész.”

Capa John Steinbeck amerikai írót fényképezi az Orosz napló című könyvhöz kapcsolódó utazásuk alatt. Moszkva, Szovjetunió, 1947. augusztus–szeptember

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1947

1947

A Magnum fotóügynökség egyik első terve egy fotósorozat készítése volt Az emberek mindenütt emberek címmel a világ különbözô helyszínein élô családokról. John Morris, a Ladies’ Home Journal akkori képszerkesztője, anyagi támogatást is szerzett erre a képes magazintól. Az elképzelés szerint Roger Afrikában, Chim német és francia családoknál dolgozott a fotósorozaton. Capa a Steinbeck könyv mellett készült képeket készíteni a Szovjetunióban ehhez a sorozathoz is, de végül a Kelet-Európában megszakított visszaúton fotózott egy szlovákiai faluban, Furolacban.

Robert Capa: Parasztesküvô a Kárpátok magas hegyei között fekvô szlovák faluban. Furolac, Szlovákia, 1947. Szeptember

© International Center of Photography/Magnum Photos Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1947

1948

Capa 1948-ban hat hetet töltött Magyarországon, hogy a háború okozta pusztítást és a kommunista eszmék megjelenését megörökítse. Fényképes beszámolója Budapesti beszélgetés címmel jelent meg az amerikai Holiday magazinban 1949 novemberében. Magyarországi útján vele tartott a Magnum fotóügynökség egy másik tagja és Capa jóbarátja, David „Chim” Seymour és Reismann János. Képeikből a rákövetkező évben kiállítást rendeztek Párizsban, Rómában és Grenoble-ban „Quelques images de Hongrie” címmel. Míg Capa a Holiday magazin számára készített fotókat, addig Chim az UNICEF megbízásából járta végig Európa öt országát: Ausztriát, Görögországot, Olaszországot, Magyarországot és Lengyelországot, hogy riportot készítsen a háború miatt árván maradt mintegy 13 millió gyermek sorsáról.

Robert Capa: Bontják a Hotel Hungáriát a Dunakorzón. Budapest, Magyarország, 1948

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1948

1949

Capa több alkalommal is fényképezett Izraelben 1948 és 1950 között. Az újonnan alapított zsidó állam első éveinek valóságát örökítette meg, a bevándorlók érkezésétől a menekülttáborok mindennapjain keresztül egészen az otthontalálásig, ezek minden várakozásával, örömével, fájdalmával és kétségével együtt. Képei az Irwin Shaw által jegyzett Izraeli riportok című könyvben jelentek meg 1950-ben, valamint sok színes képpel a Holiday 1950. áprilisi számában.

Bevándorlók érkeznek Izraelbe. Haifa, 1949

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1949

1954

A végzetes indokínai útja előtt Capa Japánba utazott a helyi Mainichi újság meghívására, amely egy Camera Mainichi nevû fotográfiai magazint kívánt indítani, és Capát bízta meg a reklámkampány elkészítésével. A hathetes látogatás során Capa elôadásokat tartott, fényképezőgépgyárak elnökeivel találkozott, és a magazin által biztosított felszereléssel megkötések nélkül fotózott. Sok helyi fotográfussal találkozott, közvetlen betekintést nyert a kortárs japán világba; lehetôsége nyílt rá, hogy „nyugati” szemszögből láttassa az ázsiai országot és népét, egyúttal rávilágított a japán-amerikai kapcsolatok néhány árnyalt részletére is. Háborús fotóival ellentétben japán képriportjai békések, mindennapi emberi történeteket mutatnak be, és sok gyermekportré is van közöttük. Capa maga „fotóparadicsomként” emlegette az országot.

Egy férfi és egy kislány egy fény-árnyékos folyosón. Nara, Japán, 1954. április

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1954

1954. május

1954 májusának első napjaiban érkezett meg Bangkokba. Vízumügyintézés miatt a harcokról lemaradt, ám amikor a vietnámiak bejelentették, hogy több száz sebesült evakuálható a sok ezer hadifogolyból, Capa azonnal az észak-laoszi Luang Prabangba utazott, és dokumentálta a sebesültek szállítását.

Michel Descamps: Huard professzor, francia katonaorvos egy repülőtéren Robert Capa fotóssal (jobbra). Laosz, Luang Prabang, 1954. Május Courtesy Michel Descamps (Paris Match)

© Collection Capa/Magnum Photos

1954. május

1954

1954. május 25-én, kedden Robert Capa és újságíró társai Hanoiból a Vörös folyó torkolatához tartó francia konvojt kísérték. Életében először állt a harcban szembenálló felek közül a megszállók oldalán. Haditudósítói munkáját végezte, amikor 14.55 perckor rálépett egy vietnámi gyalogsági aknára. Sérüléseibe belehalt.

Robert Capa: Francia konvoj katonái és fémdetektorokkal felszerelt aknakeresői haladnák át egy mezőn a Nam Nam −Di¸nh-bôl Thái Bình felé vezető útszakaszon, Vietnám] 1954. május 25. Robert Capa utolsó fekete-fehér felvétele, mielőtt aknára lépett.

© International Center of Photography/Magnum Photos
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 

1954

1954

Robert Capa fotográfus temetési szertartását a hanoi temető ravatalozójában tartották, Robert Cogny francia tábornok jelenlétében. Az amerikai zászlóval letakart koporsót a Croix de Guerre Avec Palmes kitüntetéssel díszítették. Robert Capa a LIFE magazin megbízásából tudósított az Indokínai háborúról, miközben 1954. május 25-én egy felrobbant akna okozta halálát, amikor katonai csapatokat kísért a Vörös-folyó deltájában, a Nam −Di¸nh és Thái Bình közötti útvonalon. A koporsót Hanoiból szállították át az Egyesült Államokba.

A SIRPA (Service Cinématographiques des Armées, Párizs) jóvoltából készült fotók.

© Collection Capa/Magnum Photos
1954

1954. június 11.

Édesanyja az amerikai hadsereg azon javaslatára, hogy Capa földi maradványait az arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezzék el, nemet mondott. Fia nem katona volt, hanem tudósító, aki egész életében a békét kívánta szolgálni a riportjaival. Édesanyja kérésére Capa, a barátja és munkatársa, John Morris közbenjárásával a New Yorktól 45 km-re lévő amawalki kvéker imaház temetőjében lelt örök nyugalomra.

Dirck Halstead: Robert Capa temetése az Amawalk Quaker temetőben, New York, USA, 1954. június 11. Cornell Capa, felesége Edith, Julia Friedmann (Bob és Cornell édesanyja) és John G. Morris (a kép jobb oldalán, háttal a kamerának) körül veszik Capa koporsóját a temetés előtti utolsó pillanatokban.

© Dirck Halstead Photographic Archive/The Dolph Briscoe Center for American History, The University of Texas at Austin

1954. június 11.